|
Kerekes
Árpád vagyok 1982-ben születtem Székelyudvarhelyen,
1991- től 2003-ig Ausztriában éltem. Már gyermekkoromban nagyon érdekeltek az állatok, édesapám
állatszeretete még inkább megerősitett ebben, igy lettem az
évek során lassan-lassan a kedvenceim rabja.
A közép-ázsiai
juhászkutyával 2005-ben ismerkedtem meg, mely nagy
hatással volt rám. Kutyáim Tarnóci Zoltán tenyészetéből
származnak Miskolcról.
2006-ban lettem tagja
az Udvarhely-i Postagalamb Egyesületnek, az első versenyeken
pedig 2007-től vettem részt. Már közvetlenül az első versenyen
sikerült eredményeket szereznem. Első beszerzett postagalambjaim
Butyka Ferenctől-Ausztriaból (Schellens-eredetűek), valamint
Lutz Primestől-Ausztriaból származnak. Állatvilágunk gyarapodott egy török pásztorkutya fajjal a Kangal-al,
mely az arisztokrata Kangal törzsről kapta nevét, akik Sivas tartomány
Kangal nevű falujában illetve annak környékén élnek, és évszázadok óta
juh- és lótenyésztéssel foglalkoznak. Törökországban tehát
meglehetősen régi hagyományai vannak a pásztorkutya-tartásnak és
-tenyésztésnek, sőt a még mindig létező nagybirtokokon, a hatalmas
birkanyájak mellet napjainkban is szükség van e hatalmas kutyák
munkájára. A fajta nem szó szoros értelemben vett juhászkutya, mivel a
rábízott állatokat nem tereli, hanem elsősorban védelmezi. Az elnevezés
a török név szó szerinti fordításából ered, amit inkább
birtokviszonyként kellene értelmezni (a juhász kutyája), sem mint
feladatmegjelölésként. A Kangal név tehát egyfelől geográfiai
eredetű, másfelől azon család neve, amelyik ezt a fajtát pártfogása
alá vette és régóta tenyészti. Törökországban, főleg az ország középső
részein, még mindig a falvak és nyájak őrkutyája. Robusztus és
ellenálló, a lehetséges legnagyobb igénytelenség mellett, ami a
táplálkozást és tartást illeti. A legszélsőségesebb időjárási
viszontagságokat képes elviselni a legszegényesebb táplálkozás mellet. |