A közép-ázsiai juhászkutyával 2005-ben ismerkedtem meg, mely nagy hatással volt rám. Kutyáim Tarnóci Zoltán tenyészetéből származnak Miskolcról.

2006-ban lettem tagja az Udvarhely-i Postagalamb Egyesületnek, az első versenyeken pedig 2007-től vettem részt. Már közvetlenül az első versenyen sikerült eredményeket szereznem. Első beszerzett postagalambjaim Butyka Ferenctől-Ausztriaból (Schellens-eredetűek), valamint Lutz Primestől-Ausztriaból származnak.

Állatvilágunk gyarapodott egy török pásztorkutya fajjal a Kangal-al, mely az arisztokrata Kangal törzsről kapta nevét, akik Sivas tartomány Kangal nevű falujában illetve annak környékén élnek, és évszázadok óta juh- és lótenyésztéssel foglalkoznak. Törökországban tehát meglehetősen régi hagyományai vannak a pásztorkutya-tartásnak és -tenyésztésnek, sőt a még mindig létező nagybirtokokon, a hatalmas birkanyájak mellet napjainkban is szükség van e hatalmas kutyák munkájára. A fajta nem szó szoros értelemben vett juhászkutya, mivel a rábízott állatokat nem tereli, hanem elsősorban védelmezi. Az elnevezés a török név szó szerinti fordításából ered, amit inkább birtokviszonyként kellene értelmezni (a juhász kutyája), sem mint feladatmegjelölésként.

A Kangal név tehát egyfelől geográfiai eredetű, másfelől azon család neve, amelyik ezt a fajtát pártfogása alá vette és régóta tenyészti. Törökországban, főleg az ország középső részein, még mindig a falvak és nyájak őrkutyája. Robusztus és ellenálló, a lehetséges legnagyobb igénytelenség mellett, ami a táplálkozást és tartást illeti. A legszélsőségesebb időjárási viszontagságokat képes elviselni a legszegényesebb táplálkozás mellet.